© 2016-2017 Port Orient Ltd

Port Orient UK

E-mail: info@portorient.co.uk

Phone: +44.778.9750.015

20-22 Wenlock Road

London N1 7GU

Hungary

E-mail: info@hajoskarrier.hu

Phone: +36708855749
House of Business Roosevelt, Szechenyi Istvan ter 7-8, 1051 Budapest
(please see Contacts page)

  • Facebook Social Icon
  • Instagram Social Icon

FOLYAMI HAJOS ÉS OCEANJAROS MUNKA GYAKORLAT NELKUL

.  .  .

PRO és Kontra – nekem miért érte meg és neked miért fogja

 

Már a cím alapján mindenki gondolhatna arra, hogy ez csak egy jól ismert tömegbejegyzés lesz, amiből már milliónyi kering a neten. Pont ebből kiindulva szeretném egy kicsit személyesebbre venni a hangvételét, hogy inkább a saját bőrömön szerzett tapasztalatokat lássátok, ne pedig a kliséket.

 

Lássuk tételesen, hogy számomra mi az, amiért megérte éveket hajózni, és miért vágyom vissza sokszor:

 

LEHETŐSÉG A KIUGRÁSRA

Sokan dédelgetünk álmokat arról, hogy egy igazán különleges helyen és módon szeretnénk élni, ideiglenesen/véglegesen külföldre költözni, vagy egyszerűen kihozni a legtöbb izgalmat abból az időből, ami a gondtalan egyetemista évekből megmaradt.

 

Csak az a probléma, hogy bármi is legyen a motiváció, sokszor abba az áttörhetetlen falba ütközünk, hogy speciális tudás/gyakorlat, komoly anyagi erőfeszítés, vagy éppen szerencse kell ahhoz, hogy el tudjunk indulni az úton….. És egy idő után bizony feladja az ember, és az álom, álom marad.

 

A hajózás az a lehetőség, ami a magabiztos embernek megadja a kezdőlépést, hiszen sokszor alig van komoly elvárás, amiért cserébe megadja mindazt, amire vágyunk:

 

  • Elhagyni az országot rövidebb/hosszabb időre: pipa

  • Pénzt keresni rövid idő alatt: pipa

  • Lehetőséget a karrierre: pipa

  • Látni a világ legszebb vidékeit: pipa

  • Mindezt különleges elvárások nélkül: pipa

 

Nem kell hozzá ezüstkanállal a szádban születni, vagy borzasztóan komoly teljesítményt, mesterdiplomát vagy milliókat letenni az asztalra, ami sokunk számára eleve lehetetlen.

 

Mindegy, hogy milyen munkakörben szeretnél dolgozni, a legtöbb esetben az ajtók nyitva állnak. Nem kell hozzá más, csak az elszántság, és pontosan ugyan annyi bátorság, mint a szomszéd országban dolgozni.

 

KARRIER LEHETŐSÉGE

Van egy borzasztóan nagy szakadék a hajós karrierek és a szárazföldiek közt:

 

Egy szárazföldi hotelben (vagy más vállaltnál) sokszor csak akkor jut bárki előre, ha kellő hátszelet kap, vagy a felette álló személy elhagyja a posztját. Ez egy idegőrlően lassú folyamat, ami azt várja el tőled, hogy egy konkrét munkahelyhez kötelezd el magad akár évtizedekre.

 

Az óceánjárók fedélzetén a folyamat teljesen más, így nem csoda, hogy pár év alatt vezetői pozíciókba juthatsz el a nulláról indulva. Lássuk az okokat:

 

Borzasztóan sokan vagytok egy hotelhez képest: Minden hajón minimum 900fő személyzet dolgozik, akik közt vannak a karrierlétra alján, közepén és tetején egyaránt. Ezen felül egy társaság 10-15 hajóval rendelkezik, ami minimum 10000 pozíció. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy nem 1-2 szabad hely forog amit meg lehet pályázni.

 

Nem kell nyugdíjba mennie senkinek, hogy felszabaduljon a helye. Társaságtól függően 3-9 hónapot töltenek az emberek a fedélzeten egy szerződés alatt, ami azt jelenti, hogy ennyi időközönként szabadul fel 1000X hely. Ez a folyamatos rotáció remek lehetőséget ad mindenkinek, aki a karrierjét a lehető leggyorsabban szeretné az egekbe emelni.

 

A letett eredmény számít. Ahhoz, hogy fenti hullámokat kihasználd, csak le kell tenned valamit az asztalra. Ha jó az értékelésed és elvégzed a biztosított képzéseket, akkor szinte biztosan gyors karriert járhatsz be (Nincsenek csókosok, protezsáltak és vállalatigazgatók üresfejű kisgyerekei. Itt minden le van írva feketén fehéren az evaluation-ban, ami a belépőd a fentebbi körökbe)

 

És mit profitál ebből az is, aki csak egy kis időt tölt a hajón?

 

Mégha csak egy szerződést is töltesz el odakint, akkor is egy igen értékes referenciával térsz majd haza. Nézzük ezt egy gyakorlattal nem rendelkező felszolgáló szemszögéből:

  • A - 9 hónap gyakorlat a Kiskakas étteremben Budaörsön (20 asztal – 60 hazai vendég/este)

  • B - 9 hónap gyakorlat mondjuk a Carnival Vistán, vagy Oasis of the Seas-en. (1000 asztal – 3500 külföldi vendég/este)

Nem is kell feltennünk a kérdést, hogy melyik lesz az, ami jobban mutat majd az önéletrajzodban.

 

ANYAGI GONDATLANSÁG

Sokat hallom a mostani munkám során, hogy a németeknél, angoloknál, Svájcban és egyéb mesebeli helyeken az egyszerű kétkezi dolgozók is 1-2000Eurót megkeresnek egy hónapban. Ezt alá is írom, hiszen papíron így is lehet, de azt már elfelejti a társadalom, hogy ebből mennyibe kerül egy havi albérlet, kaució, autókázás, buszozás, villany/fűtés/gáz, és persze enni is egészséges.

 

"Ha mindezt összeadjuk, akkor megmarad egy hónapban párszáz EUR amit félre lehet tenni, vagy egy kicsivel több, ha meghúzza az ember a nadrágszíjat, vagy egy gányabb környékre költözik."

 

Ezekkel a részletekkel a fedélzeten nem kell törődni, hiszen van egy összeg amit minden második héten megkap az ember és ehhez már nem nyúl senki. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy egy fotós, aki 1200 USD alapot keres egy hónapban, kifizet 40 dollárt a kabint rendbentartó stewardnak és őőőőőő… ennyi.

 

Jó persze vegyük hozzá mondjuk 40 dollár internetet (kb 400perc) és jó sok bulit, ami a crew árakkal számolva maximum 150 dollár. Mennyi is marad? 970USD (275.000Ft) és ne feledjük, hogy ennek az összegnek akár a többszörösét is megkeresheti egy pincér, szóval legyen 375.000Ft a félretett összeg havonta. – de valójában a határ a csillagos ég.

 

Mindezt kezdőként, az első szerződés alatt…

Nincs szükség tovább vesézni a kérdést…

A fenti sorok inkább azoknak szóltak, akik szeretik feketén/fehéren nézni az előnyöket és hátrányokat. Hozzájuk még visszatérünk később, de most kedvezzünk picit azoknak is akik a kalandot, látványt és élvezetet keresik: 

 

HELYEK AMIKET LÁTTAM

Mindig is jó voltam földrajzból, de Beliznek még a hírét sem hallottam. Nem tudtam, hogy milyen kék a vize, mekkora őserdő veszi körül és hogy mi az a „Great Blue Hole”. Mostmár szerencsére tudom, mint ahogyan azt is, a Kajmán-szigeteken majdnem 8 méterre látsz le a kristálytiszta vízben, Cancunban sétálnak a jaguárok a főút mellett, és azt is, hogy az „Ice Bar” Nordkappon nagyon hideg és Casablanca pedig nagyon forró, ha sóher módon végiggyalogolod a kikötőt a taxi helyett.

 

Tudom, ez most irtózatosan nagyképűnek hangzott sok ember számára, mintha csak fel szeretnék vágni azzal, hogy mennyi helyen jártam. Persze ez is csak nézőpont kérdése, hisz aki figyelmesen olvasott fentebb, az már ismerheti a titkot, hogy mindezt totál kezdőként is be tudod járni – akkor mi tartana vissza?

 

A hajóra szegődve eljuthatsz a világ legkülönlegesebb és legszebb tengerpartjaira, amiknek eddig még a hírét sem hallottad. Sétálhatsz Miami Beachen, eljuthatsz a mexikói piramisokhoz, láthatod Dél-Amerikát, Ázsia különféle kultúráit, Japánt, Hong-Kongot, Ausztráliát, Oroszországot, vagy Európa szinte minden tengerparti városát is.

Mindezt az alábbi előnyökkel karöltve:

  • A hajó vendégei minden helyet egyszer látnak – ezzel szemben te jellemzően hetente visszatérsz ide

  • A hajó vendégei irtózatos összegeket fizetnek – míg téged hetente hoz vissza a hajó ingyen

  • Milliárdosnak kellene lenned, hogy ennyi helyet végigjárj turistaként – ami valljuk be 20x évesen ritka

Persze nem titok, hogy minden nap csak korlátozott időkereted van a kijutásra, és nem minden nap jön ki jól a szabadidőd.

Mégis annyi alkalommal jársz majd egy helyen, hogy egy pár órát is ki tudsz használni:

 

  • Példaképpen mikor 10kor kezdtem aznap, valakinek a kikötéskor bevillant hogy éhes, így a kikötőből kisétáltunk és reggeliztünk egyet a Las Ramlas-on Barcelonában – és ez egy átlag reggel volt egy random ötlettel. Vagy amikor Montego Bay-ben beültünk sörözni egyet, vagy Cozumelen elmentünk ugrálni a mólóról – a sztorik szinte végtelenek.
     

  • Ha több időd van, akkor pedig az maga a mennyország. Így jutottam el a Vatikánba, vagy a Raggee Bárba Cozumelen, jártam be Capri szigetét (580 méternyi mászás), vagy láttam Erculano felperzselt romjait – a sztorik megint végtelenek.

27 ország több mint 52 városa van kipipálva eddig a listán, mind hajóval megközelítve – mi ez ha nem utazás? :D

 

 

A MENTALITÁS, ÉS GONDTALAN ÉLET

Egy hajó sosem unalmas hely, csak ha te magad teszed azzá. Minden lehetőséged adott, hogy jól érezd magad, embereket ismerj meg, bulizz és élvezd az életet.

 

Szinte minden este, munka után összeült a kis csapat a crewbárban, hogy lazuljunk, sörözzünk és beszélgessünk, de ugyan ilyen lelkesen vártuk a nagyobb szervezett bulikat is. Sosem számított az, hogy másnap munka van, vagy valaki fáradt, hiszen így mentek a mindennapok. Nyugodtan, gondtalanul, tudva, hogy a munka el lesz végezve, a fizetés ki lesz fizetve, a képek el lesznek adva, az asztalok megterítve, a SPA pedig fullra bookolva.

 

"Sosem görcsölt senki azon, hogy holnap kirúgják, nem telik majd a csekkekre, és azon sem, hogy a bevándorlók elveszik a munkát, vagy éppen Anglia kilép az EU-ból."

 

Egyszerűen a hajón megtanult mindenki nyugodtan élni, megcsinálni a munkát, felvenni az érte járó fizetést, elverni azt, és élvezni az tengerpartot.

 

KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MAGABIZTOSSÁG

Sokan vagyunk úgy, hogy bár jól titkoljuk, azért feszengünk egy uj helyzetben csupa idegenekkel körülvéve. Gondolhatunk arra, hogy ez a hajón fokozott stresszt jelent, de a valóságban csak az első 5 perc ilyen. Ennek az az oka, hogy a fedélzeten bár mindenki különböző, úgy sokkalta barátságosabbak az emberek mint a szárazföldön. Ennek hála egyszerűen megszűnik az emberben ez a félsz, és a szárazföldre visszatérve sem jelenik meg ujra.

 

Ezen felül a munkádtól függetlenül rengeteg jártasságot szerzel a vendégekkel való kommunikációban is, ami egy kitűnő képesség a későbbi szárazföldi munkáid során. Magabiztosan kezeled a kérdéseket, kifogásokat és zavarba ejtő helyzeteket, amik eddig megizzasztottak volna. Mindezt persze kockázat nélkül, hiszen a vendégek folyamatosan cserélődnek, ahhoz pedig, hogy bajod legyen, már valami nagyon rosszat kell mondani...

 

Mindehhez pedig hozzáadódik az, hogy szinte felsőfokú angollal térsz majd vissza, de van aki hozzátesz 1-2 másik nyelvet is – az, hogy mit hozol ki belőle csak rajtad múlik :D

 

MILYEN ÁRAT FIZETTEM MINDENÉRT?

Fentebb, csak pozitív dolgokról esett szó, de nem érezném fairnek (és nem is lenne az) ha nem emelném ki azt a pár dolgot, ami valóban nehéz a hajózásban.

 

Fizikailag sok munka

Igen, ez nem titok, hogy ha a munkaórákat nézzük, akkor sokat kell dolgozni. Bármilyen munkakörben is lépsz a fedélzetre, napi 8-10 órát dolgozol majd heti hét napban. Ez az első hallásra (pláne a kényelmes magyar mentalitásnak) felháborító lehet, de azért jobb, ha a kérdés mögé nézünk:

 

Elsősorban azt kell kijelentenem, hogy a kerítés sehol sincsen kolbászból. Tehát mérlegre kell tenni azt, hogy a fenti karrier/kereset/élmények egálban vannak e a befektetett munkamennyiséggel, és máshol/más országban/más munkával vajon többet tudsz e kihozni.

 

Gondolok itt olyanra, hogy mondjuk külföldön, egy alap nyelvtudással, szakmunkásként mekkora nyereség elég ahhoz, hogy az első hónapok, nehézségei, kiszolgáltatottsága és atrocitásai a pozitív felé billentsék a mérleg nyelvét. Vagy gondoljunk egy multira ahol az embernek van évi 20x nap szabadsága, a munkanapokat pedig egy egyterű irodában tölti görbe háttal, hunyorogva, határidőkkel és kollégákkal körülvéve, akik a karrierért versengenek.

 

Mindenhol, minden munkánál van pro és kontra, csak mérlegelni kell, hogy mi az ami megéri.

 

Monotonitás

Igen, ez valóban egy jellemző érzés, ami könnyedén hatalmába keríti az embert. Ha a gyakorlatban nézzük egy óceánjáró olyan mint egy finomhangolt óraszerkezet, ami minden egyes úton ugyan azokat a feladatokat dobja, és ugyan olyan eredményt vár el.

Ennek hatására valóban monotonná válik a környezet, pláne a szerződésed végére. Ez normális, mindenkivel így van és senki sem őrül majd bele. Plusz ez akkor is ígyvan ha valamelyik nagy áruházban pakolod a polcokat, vagy egy felkapott étteremben szolgálod ki a milliomodik vendéget tökéletesen ugyan úgy.

 

Honvágy és a család hiánya

Ez tán az a probléma, ami a legtöbb hajós számára megnehezíti a mindennapokat, pláne a szerződés fáradtabb végén. Ez persze az idő elején is rátörhet arra, aki hajlamos rá, de sokszor csak a tudat okozza, hogy fizikailag nem tudsz könnyedén hazamenni.

 

Erre sajnos nincsen igazi megoldás, így azt kell mondanom, hogy a hajós munka nem való azoknak, akik képtelenek elszakadni otthonról. Beismerem, ez gonoszul hangzik, de így van. Azok számára pedig, akik kételkednek az érzéseikben, csak azt tudom tanácsolni, hogy merjenek belevágni. Elvégre mi rossz történhet? Maximum bedobod a törülközőt és hazamész, de legalább megpróbáltad. Ha pedig ráérzel az ízére, akkor ez a te világod.

 

ZÁRSZÓKÉNT PEDIG

Nem vagyok fanatikus, sem pedig elvakult szektavezér, aki meg akar téríteni mindenkit, hogy a hajó az egyetlen értelme az életnek. Csak annyit tudok mondani, hogy anno én hoztam egy döntést, ami így utólag életem egyik legjobb döntése volt. Kipróbáltam ezt az életformát, rengeteget tanultam és ennek hála most itt lehetek, haladva az életem nagyobb céljai felé. Ebből kiindulva csak azt tudom tanácsolni, hogyha picit is vonz ez az életforma, akkor merd kipróbálni – hiszen nem tudsz veszteni semmit.

 

 

Pásztor Gábor

Photographer

Carnival Conquest

Please reload